Felforrt az égbolt // The sky has been boiled
VARP-PA Artist Residency Program - Hradec Králové
Testek kapuja
Harangok helyett. Ahogy a távoli dombon megdől az árnyék. Fölénk nőnek a kapuk és a várak. Domború karimájuk holdat fest a testnek, vájatot rág a foltnak. És mégsem kong. Csak áll. Tükörképe a nap, lassan zuhan a háztetőn. Elkapja egy tekintet. Harangok helyett. Némán Akár egy megragasztott madár. Repülni kezd.
Imola nekünk, a kép által inspirálva írta ezeket a sorokat, köszönjük! A világ két távoli pontján vagyunk, de az összekapcsolódás így is lehetséges. Talán ez (is) a Domború Projekt lényege: engedjük magunkat megérinteni. Szavak által, kép által, emlékek által. Bámi által :)
Imola Julianna Szabó: Gate of Bodies
Instead of bells. How the shadow tilts on that distant hill. Gates and castles grow upon us. Convex rim of them paints moon to the body, chews chase to the patch. Still not clang. Just stand. The sun is slowly falling down on the roof - just a reflection. A look catches it. Instead of bells. Mutely. Like a glued bird. Starts to fly.
Imola wrote these sentences to us inspired by the picture, thank you very much again. We are at two different part of the world, but the connection is still possible. Maybe this is (the) one (most) important point of Convex Project: let us being touched. By words, by picture, by memories. By anything :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése